You are currently browsing the category archive for the 'szinemmmmma' category.
Otthon meg lehet hogy nem jutott el a hire ezeknek a filmeknek, de nehany gyongyszemre bukkantam itteni mozielmenyeim soran:
Across the Univesre – Beatles musical, no nem a bogarfejuekrol, hanem fiatalokrol, vietnamrol, hippikrol, baratsagrol, szerelemrol. Szerintem nagyon jok a zenei feldolgozasok es remekul passzolnak a cselekmenybe, nehol megjosolhato, hogy melyik dal kovetkezik. A szereplok neveinek nagytobbsege is Beatles dalokhoz kotheto. Amerikaiban megoszlott a kritikusok velemenye, nekem mint Bogarfannak nagyon szorakoztato volt, es Bono I Am the Walrus-aert maris megeri.
http://www.youtube.com/watch?v=_oviETn4J50&feature=related
(500) Days of Summer – Zooey Deschanel, egyik kedvenc szinesznom egy kevesbe szokvanyos lavsztoriban. A filmzene fulbemaszo es indie-fuleket simogato, a narracio nem linearis (amit en kifejezetten elveztem) es humorban sem szegeny alkotas.
http://www.youtube.com/watch?v=PsD0NpFSADM
Julie & Julia – Julia Child hires-hirhedt Amerikai csodaszakacs es haziasszony esete a francia konyhaval. Az akkor meg egy tojast megfozni sem tudo haziasszony rogos, szenvedelyes, kulinaris elvezetekben gazdag utja az elso Francia Konyha Amerikaiaknak cimu szakacskonyv megalkotasaig. Ezzel parhuzamban a sikertelen, harmic eves Julie Powell szakmaja szerint ujsagiro esete Julia Child szakacskonyvevel, aki ugy dont hogy egy ev alatt megfozi az osszes receptet es kozben blogot is vezet rola. Meryl Streep tundokol Julia Child szerepeben, olyannyira, hogy nem bantam volna ha az egesz film csak rola szol es az Amy Adams altal megformalt Julie Powell tortenete kimarad a filmbol. Meryl Streep miatt mindenkepp erdemes megnezni, csakis angolul!! Felkeszuleskepp ajanlott nehany Julia Child fozoshow/jelenet megnezese – ha meg nem hallottunk a hires holgyemenyrol.
http://www.youtube.com/watch?v=vjvJHsJD8ic
Funny People – Adam Sandler (a cim ellenere) komoly szerepben. A rajongok utaljak, en meg szeretem. A film betekintest enged a komedias-vilag kulisszai moge egy hires vigjatek-szinesz szemevel, aki miutan megtudja hogy halalos betegsegben szenved, vegignez eleten, atgondolja kapcsolatait es visszasirja stand-upos ifjusagat es egyaltalan nem buszken nezegeti vigjatek posztereket amin eladta a lelket es buszkeseget a hirnevert es vagyonert. Szerintem ez a film akar Sandlerrol is szolhatna – nekem legalabbis sokkal hitelesebb es eredetibb volt a Red Hooded Sweatshirttel az NBC-n mint a Tavkapcs, vagy egyeb olcso komediakkal amiknek a cimere sem emlekszem. A ket es fel oras film fenekmunka, de megeri, az alakitasok kivaloak, es a film meg vicces is csak nem ugy ahogy a nezo varna.
http://www.youtube.com/watch?v=24VVnvrjI8w&feature=channel
The Brothers Bloom – Szeretheto karakterek, szorakoztato dialogusok, nemi akcio, trukkos tortenet. Rachel Weisz tundokol.
http://www.youtube.com/watch?v=BgJ3WxsDmYQ&feature=channel
Away We Go – Vicces, kritikus, nehol dramai tukre az amerikai szuloknek es csaladoknak egy babatvaro paros lencsejen keresztul.
http://www.youtube.com/watch?v=dEp3NKG2U5U&feature=channel
A megnezendok listajan van meg (amiket meg en sem lattam):
Moon – Sam Rockwell majdhogynem egyszemelyes fellepese, science fiction koritesben.
http://www.youtube.com/watch?v=twuScTcDP_Q
The Hurt Locker
http://www.youtube.com/watch?v=xhQdJTlo5NI
Where the Wild Things Are
http://www.youtube.com/watch?v=2NOkQ4dYVaM&feature=channel
Paper Heart
http://www.youtube.com/watch?v=zZbqQ-aeXO0&feature=related
Up
A minap színházban voltam. A szokásosnál nagyobb izgalommal vártam, mivel ebben az évadban csak kívülről csodáltam a színház épületét.. sajnos. És bár a darabot sem én választottam, rábíztam magam a sorsra, hiszen ez volt az utolsó lehetőségem hogy idén színházba menjek. Hiányzott már nagyon, vártam a nagy durranást, eufóriát, azt a színházi érzést, azt a lelki felkavarodást, legyen az bánat vagy öröm, amit legtöbbször egy színházi darab után érzek. De ha igazán elér hozzám valami, olyankor mindig rájövök, hogy nekem színházba kellene járnom minden nap, nekem színésznőnek, rendezőnek vagy színházi ültetőnek kellene lennem, hogy el ne szakadhasson tőlem ez az érzés, ami egy-egy darab után rabul ejt.
Sajnos ezen az estén csalódnom kellett. Nem mondom azt, hogy rossz darab volt, de azt sem hiszem, hogy a harmadik emeletre szóló ülőhelyem volt az oka annak, hogy nem ért el hozzám az egész ami a színpadon történt. A közönség nevetett, tapsolt, még a legidiótább viccen is és a végén vastapssal ünnepelte a színészeket. Talán az a taps nem csak az aznapi teljesítményüknek szólt, hanem az egész évadbelinek…
Nem tudom.. Mindesetre azon kaptam magam, hogy a figyelmem a darabról egyre inkább elterelődik és azon bosszankodom, hogy ezt meg ezt az idióta poént, trágárságot, bármit, miért kell kétperces tapssal kitüntetni és ezzel megszakítani az egész egységét.. Elgondolkoztam, hogy vajon a mai, “átlagos” színházi közönségnek, aki mondjuk egy félévben egyszer meg el egy darabra vajon mindent be lehet adni? Még sosem voltam olyan előadáson, ahol a közönség kiment volna, elmaradt volna a vastaps, vagy épp fújjolt volna nevetés helyett. Lehet hogy csak jól választottam eddig. Mindenesetre érdekelne, hogy meg meri/merné-e ezt tenni a mai közönség. Néha úgy érzem hogy az orrunknál fogva vezetnek minket, már már kötelességünknek érezzük hogy felvegyük a legszebb ruhánkat, amit aztán mindenki megcsodálhat, amikor tíz percen keresztül felállva tapsolunk a színészeknek- mindegy milyen jók vagy rosszak voltak.
Azt hiszem, egyszer elmegyek és választok magamnak szándékosan egy rossznak ígérkező darabot. És megnézem mi lesz akkor. 
Bár, most hogy belegondolok, voltam már ilyenen. A falra tudok mászni, amikor azt látom, hogy egy előadás “humora” mindössze a trágárságaiban rejlik. És a közönség üdvrivalgással fogadja. Talán nem is a színpad túloldalán van a gond, hanem a színpadon innen. Mi vesszük meg a jegyet egy ilyen darabra és a végén mi tapsoljuk meg, jelezve: igen, ez kell nekünk, erre való a színház, csináljatok még több szemétrevaló darabot..
Ez lenne a katarzis, amiről az ókori görögök annyit beszéltek..? Remélem, hogy egyszerűen csak rossz napom volt..
hát igen, nem igazán kerülnek ide postok, mert mostanság nem igazán érek rá filmeket nézni. Vagyis fakultatíve. Viszont ma már legalább hatodszorra megnéztem a Tágra zárt szemeket, de még mindig jókat derülök a kedvenc jelenetemen. Amikor Alice jobbnál jobb kérdéseket tesz fel Billnek, akinek torkára akad a szó, annyira szórakoztató hogy csak na. Ennyit a profi kritikai véleményemről, de most csak erre vagyok képes.
Tapasztalt barátaim, ti mennyiszer láttátok eme remekművet?
Én mint nagy Wallace és Gromit rajongó, örömmel bukkantam rá a Shaun the Sheep című animációs filmre, ami szintén Nick Park nevéhez fűződik. A hét-nyolc perces epizódok(amelyek a bárányok idilli életét mutatják be) nem csak a gyerekeknek kínálnak jó szórakozást, de a gyermeki lelkű felnőtteknek is (mint én ) akik még elmosolyodnak azon, ha valami cuki, vagy aranyos a maga nemes egyszerűségében, nem beszélve a vizuális élményről.
Íme egy kis ízelítő:
nah, itt majd mindenféle elmés írások, vagy rövid szösszenetek lesznek olvashatóak, filmes élményeimről és dolgozataimról
coming soon..
