You are currently browsing the category archive for the 'lélekbúvár' category.
Uj pipacsos skinje van a kisse meggyotort igenybevett laptomomnak. Most nagyon orul.
Ha szeretnel te is, itt megskubizhatod a valasztekot:
http://skinzone.hu/?affiliate=unpx2s2
Anno ez a blog azert jott letre, hogy nagy amerikai elmenyeimet irasban rogzitsem es a barataimmal is megosszam. Na hat ebbol nem lett semmi. Tobbszor belekezdtem a blogolasba es szinte beleasitottam az irasaimba….
Erdekes modon kepeket is alig keszitettem. Leginkabb az ev elejen igyekeztem dokumentalni a kornyezetemet, az embereket, egy-ket kep new yorkrol es washingtonrol, es ennyi. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miert. Aztan rajottem, hogy kicsivel az eleje utan elfelejtettem turista lenni, elkezdtem egy eletet elni. A Kapitolum latvanya ebedszunetben mar ugyanolyan hetkoznapi latvany mint a mellette agaskodo irodaepuletek, a mozi-vacsi kombo Georgetownban egy megszokott hetvegi program.
Persze a kivulallo szemlelet meg mindig megvan, amikor azon bosszankodok, hogy miert tesznek az amerikaiak jeget a mar igy is kristalyosra fagyott kolaba egy olyan szobaban ahol a legkondit en hibernalogepnek hivom, vagy miert nem zavar senkit hogy a csoport fele pizsomaban ul a tanorakon, vagy amikor a boltban az elado lesi minden kivansagomat es ha rossz fogast hoznak ki az etteremben akkor megtarthatom es meg odahozzak azt is amit rendeltem, vagy amikor meg mindig meglepodom azon hogy a postastol kezdve a banki alkalmazotting minden no honey-nak meg sweety-nek hiv, vagy hogy a tarsasagban mindenki folyamatosan szipog ahelyett hogy kifujna az orrat, vagy ha megteszik es netalan meg tusszentenek is melle akkor zavartan es hevesen bocsanatert esedeznek…
valami ujat kezdtem el itt, es nagyon elveztem meg akkor is ha az ora ketyegeset szinte sosem felejtettem el.. foleg akkor amikor a gyakornok-fonokom arrol kerdezett, hogy visszamegyek-e Magyarorszagra, mert ha nem akkor maradhatnek meg tovabb… de ezen kar keseregni, arra jo volt, hogy buszkeseggel toltson el
nem volt tokeletes, de nem is kellett, hogy az legyen– tanulsagos volt, gazdagitotta az eletemet, a szemelyisegemet, a latokoromet,e a vilagrol alkotott kepemet, formalta celjaimat — talan azt is meg merem kockazatni, hogy mas ember voltam itt, es fogalmam sincs hogy milyen leszek ha hazamegyek, — itt vegig a gazon volt labam, nem szeretnek lefekezni, lelassulni, belesuppedni a lustasagba, faradtsagba, onsajnalatba vagy nosztalgiaba — folytatnom kell amit elkezdtem…. akar kompetens akar nem, upgradeltem emma 2.0-ra.
Ez is eljott. Augusztus 14-en, jovo het penteken indul a gepem, es szombat reggel kilenckor erek foldet a Ferihegy repuloteren. No comment.
Ujabb kepek. Check out.
Lehet lesz beszamolo is. Semmit sem igerek.
Uj ev, uj kezdet?
Talan.
Meglatjuk.
tudom, orrakoppintás meg minden, de rájöttem nem vagyok blogger. respect mindenkinek aki tudja élni és irni is tud róla )mármint az életet 
Felfedeztük a játéktermet, csocsó, billiárd, ping-pong asztal.. Az utóbbit letámadtam és valami transzszerű állapotban játszottam vagy két órán keresztül.. egyszer még a cipőmből is kiestem..
máskor is megyek
Hihetetlen nap volt tegnap, én nem tudom, mi történik, de ezer éve nem nevettem ennyit, mint amennyit itt nevetek (már ha jó napom van). Nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, de azt hiszem, hogy jó úton vagyok, hogy megtaláljam az embereimet.. Nem mondom, hogy nincsenek jófej amerikai ismerőseim, de jóval kevesebben vannak mint nemzetköziek, ez biztos valamiféle természeti törvény, hogy a legjobb fejek körülöttem libanoniak, nepáliak, bolgárok, afrikaiak, németek és magyarok.. ezt sem szeretném elkiabálni, de szerintem most, valami csudijó magyar csapat van kint, mindenki nagyon nyitott, alapvetően vidám és vállalkozószellemű természet (persze mindenki a maga módján) és eléggé összetartunk.. korábban voltak ezzel kapcsolatban fenntartásaim, hogy igy nem tudunk majd ismerkedni, vagy hogy egy zárt közösség leszünk, kevesebbet beszélünk angolul, de ez egyelőre nem probléma. (majd néhány hónap múlva kiváncsi leszek, mit irok erről..) Egymással is angolul beszélünk, gyűjtögetjük egymásnak és megosztjuk egymással a barátokat, és amennyit négy lány lelkizni bir, arról ne is beszéljünk. Bár nem quadban lakunk (ahol a négy szoba egy nappalival van összekötve) mi megalkottuk a saját quadunkat, csak kiülünk a folyosóra és dumálunk hajnalik vagy betámadjuk a konyhát és jól kibeszélünk mindenkit… nem mondom hogy nincsenek konfliktusok, de hát igy szép az élet.. jajj, annyira nem bánnám, ha ilyen jó csapat maradnánk a végére.. mindenki járja a maga útját, ezek az utak néha találkoznak, néha eltávolodnak, de mégis tudjuk, hogy ott van az a másik három.. ez van, nekem jó emberek nélkül nehezen megy, és hálát kell adnom, hogy eddig ilyen jó volt nekem…
azt hiszem ez önmagáért beszél
ez az a rendezvény, ahol feliratkozhatsz iskolán kivüli foglalkozásokra. óriási nyüzsgés, mosolygós arcok, a világon mindenféle klub van, a kosárfonástól a fűnyiró klubbig
Én feliratkoztam salsa klubba (és nagy megelégedésemre leszenk fiúk, nem kell megtanulnom a férfi lépéseket hehe), movie club, gospel kórus (alig várom), gilmore girls club (nézsi látod te ezt? – amit amúgy szerintem túl komolyan vesznek, de a lényeg h elvisznek abba a városba ami ihlette a sorozatot, ami kúúl , illetve benne vagyok az Ihouse projectben, amit nagy tiszteletnek örvendő elődöm Kata is épitgetett, amig itt volt, ahol már alig várom hogy magyar estet tartsunk
nem fogok unatkozni, de nem is akarok, annyira birom, hogy millió dolgot csinálhatok, kipróbálhatok, feszitem a húrt, amig engedi ….
