You are currently browsing the category archive for the 'kellner kalandok' category.
kellemes szellő, fodrozódó viz, egy elegáns hajó, végre finom kaja, lágy jazz, jó társaság, borzos haj, rengeteg fotó, kész luxus, ez volt a mai brunchom 
Felfedeztük a játéktermet, csocsó, billiárd, ping-pong asztal.. Az utóbbit letámadtam és valami transzszerű állapotban játszottam vagy két órán keresztül.. egyszer még a cipőmből is kiestem..
máskor is megyek
Hihetetlen nap volt tegnap, én nem tudom, mi történik, de ezer éve nem nevettem ennyit, mint amennyit itt nevetek (már ha jó napom van). Nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, de azt hiszem, hogy jó úton vagyok, hogy megtaláljam az embereimet.. Nem mondom, hogy nincsenek jófej amerikai ismerőseim, de jóval kevesebben vannak mint nemzetköziek, ez biztos valamiféle természeti törvény, hogy a legjobb fejek körülöttem libanoniak, nepáliak, bolgárok, afrikaiak, németek és magyarok.. ezt sem szeretném elkiabálni, de szerintem most, valami csudijó magyar csapat van kint, mindenki nagyon nyitott, alapvetően vidám és vállalkozószellemű természet (persze mindenki a maga módján) és eléggé összetartunk.. korábban voltak ezzel kapcsolatban fenntartásaim, hogy igy nem tudunk majd ismerkedni, vagy hogy egy zárt közösség leszünk, kevesebbet beszélünk angolul, de ez egyelőre nem probléma. (majd néhány hónap múlva kiváncsi leszek, mit irok erről..) Egymással is angolul beszélünk, gyűjtögetjük egymásnak és megosztjuk egymással a barátokat, és amennyit négy lány lelkizni bir, arról ne is beszéljünk. Bár nem quadban lakunk (ahol a négy szoba egy nappalival van összekötve) mi megalkottuk a saját quadunkat, csak kiülünk a folyosóra és dumálunk hajnalik vagy betámadjuk a konyhát és jól kibeszélünk mindenkit… nem mondom hogy nincsenek konfliktusok, de hát igy szép az élet.. jajj, annyira nem bánnám, ha ilyen jó csapat maradnánk a végére.. mindenki járja a maga útját, ezek az utak néha találkoznak, néha eltávolodnak, de mégis tudjuk, hogy ott van az a másik három.. ez van, nekem jó emberek nélkül nehezen megy, és hálát kell adnom, hogy eddig ilyen jó volt nekem…
Sajnos eddig nem tudtam irni, mivel problemak akadtad a szamitogeppel. Jelen pillanatban keves szabad idot hagynak nekunk, de ha elkezdodik a suli, lesz valami rendszer az eletemben, akkor jobban fognak menni a dolgok. Bar estenkent papirra vetettem a gondolataimat, valahova elraktam, ezert megprobalom ujra osszefoglalni, hogy mi tortent velem eddig.
kedves gyakorlott repülő barátaim
tanácsokat kérek, hogyan és mivel készüljek egy nyolc és fél órás repülőútra.. én, aki még sosem repültem
Ez fura. Jövő hét szombaton utazok, ma három órát töltöttem vasalással, a bőrönd átesett már egy tesztpakoláson, minden reggel belebotlok, féltett kincseim kis zacskókban sorakoznak, filmek, zenék, programok lementve a hordozható merevlemezemre, és mégsem érzem magam késznek. Sőt, azt hiszem, úgy éljük a hétköznapjainkat a családdal, mintha nem tudnánk, hogy hamarosan mi következik..
Bár arról fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne másképp csinálni..
A gépem augusztus 23-án 6.30-kor száll fel. Lufthansával megyünk, remélem nem lesz sztrájk. :
nem is volt olyan vészes mint ahogy gondoltam. mivel kolleganőm nagyon szórakoztatóan és informatívan megírta itt én nem is erőlködöm. tessék elolvasni
a végeredmény: vízum a zsebemben, és még a “two year rule” sem vonatkozik ránk (ez azt jelentené, hogy hazatérés után két évig nem léphetünk be az Egyesül Államokba letelepedés céljából)
bőrönd is megvan, csudaszép travelite, négykerekes, nagyméretű, bővíthetős, masszív szerkezet, majd kötök rá valami feltűnőt, egy kendőt vagy valami pöttyöset, hogy megtaláljam a reptéren
szóval, alig egy hónap és én már majdnem készen állok az indulásra…
A küldetés fedőneve: “sűrített paradicsom”. Egy (másfél) hét tömör gyönyör legjobb barátaimmal, bejárva a fél országot, küzdve máv-sztrájkkal és volánnal, esővel, fürdőrucival és az amcsi nagykövetséggel.
A küdetés kezdete: 2007. 07.15. Nyíregyháza – autóbuszpályaudvar hajnali 6 óra- Irány Budapest! Tali régi jóbaráttal, Szabival, majd licsizés Kingával, eventuell bőröndnézegetés, irány Kingáék és kukoricazaba.
2007.07.16. Budapest – cél: Amerikai Nagykövetség, kísérlet tanulóvízum elnyerésére, milliókat érő ujjlenyomat leadása, remélem gyorsan és zökkenőmentesen.
13.30-kor célba veszem Mohácsot, ahol Nóri vár vörös szőnyeggel és egy kisebb zenekarral. Kezdetét veszi a 3P (progi-pihi-people).
2007.07.19-én indulás Mohácsról, végállomás Szeged. Strand/scrabble/activity/pókerparty/muffin/etc. az albi-crewval.
2007.07.20. Reszkess Békésszentandrás! Pihi a lányokkal (VeraPanniMóniBetti), fürdőzés a Körösben, ünneplés és búcsúzás, fehér zsepik lobognak a szélben.
2007.07.24. Otthon, édes, otthon! Szusszanás és visszatérés a kukoricabizniszbe.
Szükséges felszerelés:
- hideg-meleg ruha (mert nem bírom kitalálni milyen lesz az időjárás)
- vízumpapírok (két példányban, sosem tudni)
- elbűvölő mosoly (a jó ügy érdekében)
- sok zene (hogy ne legyen unalmas az út)
- legalább két jó könyv (lásd fent)
- türelem és béke (hogy a busz és vasúti társaságok túléljék a körutat)
Legközelebb ekkor (jún. 24) jelentkezem és beszámolok kalandjaimról, addig is ne sírjatok, hanem hallgassatok Arctic Monkeys-t, Hard Fi-t (Stars of CCTV), Young Knives-t és gondoljatok rám!
Hogy kicsit aktivizáljam blogom olvasóit és hogy lassan visszatérjek blogom postkeringésébe, érdeklődve teszem fel a következő kérdést:
Ha egyetlen helyre utazhatnál el az Egyesült Államokban, hová mennél, és ha van oka, akkor miért?
