Hihetetlen nap volt tegnap, én nem tudom, mi történik, de ezer éve nem nevettem ennyit, mint amennyit itt nevetek (már ha jó napom van). Nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, de azt hiszem, hogy jó úton vagyok, hogy megtaláljam az embereimet.. Nem mondom, hogy nincsenek jófej amerikai ismerőseim, de jóval kevesebben vannak mint nemzetköziek, ez biztos valamiféle természeti törvény, hogy a legjobb fejek körülöttem libanoniak, nepáliak, bolgárok, afrikaiak, németek és magyarok.. ezt sem szeretném elkiabálni, de szerintem most, valami csudijó magyar csapat van kint, mindenki nagyon nyitott, alapvetően vidám és vállalkozószellemű természet (persze mindenki a maga módján) és eléggé összetartunk.. korábban voltak ezzel kapcsolatban fenntartásaim, hogy igy nem tudunk majd ismerkedni, vagy hogy egy zárt közösség leszünk, kevesebbet beszélünk angolul, de ez egyelőre nem probléma. (majd néhány hónap múlva kiváncsi leszek, mit irok erről..) Egymással is angolul beszélünk, gyűjtögetjük egymásnak és megosztjuk egymással a barátokat, és amennyit négy lány lelkizni bir, arról ne is beszéljünk. Bár nem quadban lakunk (ahol a négy szoba egy nappalival van összekötve) mi megalkottuk a saját quadunkat, csak kiülünk a folyosóra és dumálunk hajnalik vagy betámadjuk a konyhát és jól kibeszélünk mindenkit… nem mondom hogy nincsenek konfliktusok, de hát igy szép az élet.. jajj, annyira nem bánnám, ha ilyen jó csapat maradnánk a végére.. mindenki járja a maga útját, ezek az utak néha találkoznak, néha eltávolodnak, de mégis tudjuk, hogy ott van az a másik három.. ez van, nekem jó emberek nélkül nehezen megy, és hálát kell adnom, hogy eddig ilyen jó volt nekem…