You are currently browsing the monthly archive for július, 2008.
Mikor Nóriéknál vendégeskedtem Sombereken elvittek egy ott szokásszámba menő táncos mulatságra, sombereki szlenben, bálra. 
A bál egy olyan táncos mulatság, ahol leginkább mulatós zene szól, az emberek csárdást, polkát és egyéb német/sváb körtáncokat járnak. Engem ez sem riasztott meg, hisz úgy érzem tánc szempontjából biztosan magyar vér csörgedez ereimben, megy a csárdás piszkosul.
Ám amikor Judit (még a bál előtt) arról tartott beszámolót, hogy az emberek milyen mintázatok alapján táncolnak, azt sugallva, hogy ettől eltérni nem igazán szabad, és kellemetlen perceket okoz, kezdett tele lenni a nadrágom (sajna a szoknya a bőröndben maradt az esős, nyálkás idő miatt).
Mindezek ellenére nagy lelkesedéssel, viszkető lábakkal érkeztem a bál helyszínére, ahol kedvszegőként a Sramli Kings muzsikált. Miután a zenekar elfoglalta helyét és rázendített egy sváb mulatósra, az emberek kígyózó sorokba rendeződtek és dobálták lábaikat össze-vissza, olyan módon, hogy csak a zene végére sikerült memorizálnom a lépéseket. Nem tagadom, kicsit csalódott lettem, és ezt az érzést csak tetézte, hogy a következő tíz számot körben táncolták az emberek, hol követhető, hol követhetetlen lépéskombinációkkal. És mikor Nóri kérdőn rám nézett, hogy hogy érzem magam, vörös fejjel és dühödt hangon kiáltottam fel: TI MINDENT KÖRBEN TÁNCOLTOK??? Ekkor még nem tudtam, hogy valójában ez csak a kisebbik rossz.
Mikor elkezdtem párban táncolni Nórival a számomra jól ismert dallamokra, melyekre itthon magabiztosan pörgök és dobbantok, a teljes beégés következett. Annyira nem ment a tánc (a mellesleg gödrökkel tarkított fövenyen), hogy röhögőgörcsben törtem ki és viccesebbnél viccesebb lépésekkel sasszéztam ki a sátorból. Természetesen a sokk csak később vágott fejbe. Durcás lettem. Kiakadtam. Hogy én igenis tudok erre a zenére táncolni, és szinte hülyének néztem az embereket hogy hogyan tudnak teljesen más ritmusban mozogni, mint ahogy azt én tenném, és miért várják el tőlem ugyanezt…
Legalább egy órán át duzzogtam egy padon, mikor megvilágosodtam. Ledöbbentem, hogy (elgondolásomtól eltérően) mennyire intoleráns voltam még a saját kultúrámmal szemben is, és mennyire nem voltam képes alkalmazkodni még ilyen apró mértékben sem. Ezzel a hozzáállással odakint el is áshatom magam. Pedig ez csak egy tánc volt. Ezután félretéve büszkeségem végigtáncoltam az est fennmaradó részét, abban a reményben, hogy ez egy új kezdet.
Ez volt az én utolsó csárdásom (legalábbis egy jó időre).
Ő
egy nagyon jóképű
kedves
szögletes
f e
ia m
tal ber
miért van az, hogy nem bírok beszámolni? talán azért mert már olyan régen volt és nem frissiben írtam le? vagy azért, mert lusta disznó vagyok? vagy azért mert quimby megy a tv-ben és leköti a figyelmemet? vagy azért mert kifejezőképességem valamelyik bőröndöm mélyén hagytam?
remélem, amikor kint leszek, nem fogok ilyen problémákkal küzdeni, hiszen szeretnék minél több érdekeset és fontosat megosztani érdeklődő olvasóimmal.
valahogy le kell küzdenem ezt az írógörcsöt vagy minek hívják..
Közkívánatra nekilendülök másfélhetes országjárásom elmesélésének. Részletes beszámolókba nem szeretnék bonyolódni, mert úgy gondolom, az a része, hogy hol álltam mikor x azt mondta, hogy és közben micsodát ettem, az nem túl érdekfeszítő. Ezért inkább azokat a gondolatokat és momentumokat ragadtam ki, amelyek foglalkoztattak és meghatározóak voltak számomra ezen a kis körúton.
Elöljáróban megjegyezném, hogy mindenhol nagyon szívesen láttak és nem lehetek elég hálás vendéglátóimnak, köszönöm mindenkinek
nem is volt olyan vészes mint ahogy gondoltam. mivel kolleganőm nagyon szórakoztatóan és informatívan megírta itt én nem is erőlködöm. tessék elolvasni
a végeredmény: vízum a zsebemben, és még a “two year rule” sem vonatkozik ránk (ez azt jelentené, hogy hazatérés után két évig nem léphetünk be az Egyesül Államokba letelepedés céljából)
bőrönd is megvan, csudaszép travelite, négykerekes, nagyméretű, bővíthetős, masszív szerkezet, majd kötök rá valami feltűnőt, egy kendőt vagy valami pöttyöset, hogy megtaláljam a reptéren
szóval, alig egy hónap és én már majdnem készen állok az indulásra…
vége a túrának, voltak könnyek, nevetés, tánc és sokminden más. ma még nem tudok róla beszámolni, de majd apró részletekben leírom hogyan is telt az elmúlt 10 nap.
A küldetés fedőneve: “sűrített paradicsom”. Egy (másfél) hét tömör gyönyör legjobb barátaimmal, bejárva a fél országot, küzdve máv-sztrájkkal és volánnal, esővel, fürdőrucival és az amcsi nagykövetséggel.
A küdetés kezdete: 2007. 07.15. Nyíregyháza – autóbuszpályaudvar hajnali 6 óra- Irány Budapest! Tali régi jóbaráttal, Szabival, majd licsizés Kingával, eventuell bőröndnézegetés, irány Kingáék és kukoricazaba.
2007.07.16. Budapest – cél: Amerikai Nagykövetség, kísérlet tanulóvízum elnyerésére, milliókat érő ujjlenyomat leadása, remélem gyorsan és zökkenőmentesen.
13.30-kor célba veszem Mohácsot, ahol Nóri vár vörös szőnyeggel és egy kisebb zenekarral. Kezdetét veszi a 3P (progi-pihi-people).
2007.07.19-én indulás Mohácsról, végállomás Szeged. Strand/scrabble/activity/pókerparty/muffin/etc. az albi-crewval.
2007.07.20. Reszkess Békésszentandrás! Pihi a lányokkal (VeraPanniMóniBetti), fürdőzés a Körösben, ünneplés és búcsúzás, fehér zsepik lobognak a szélben.
2007.07.24. Otthon, édes, otthon! Szusszanás és visszatérés a kukoricabizniszbe.
Szükséges felszerelés:
- hideg-meleg ruha (mert nem bírom kitalálni milyen lesz az időjárás)
- vízumpapírok (két példányban, sosem tudni)
- elbűvölő mosoly (a jó ügy érdekében)
- sok zene (hogy ne legyen unalmas az út)
- legalább két jó könyv (lásd fent)
- türelem és béke (hogy a busz és vasúti társaságok túléljék a körutat)
Legközelebb ekkor (jún. 24) jelentkezem és beszámolok kalandjaimról, addig is ne sírjatok, hanem hallgassatok Arctic Monkeys-t, Hard Fi-t (Stars of CCTV), Young Knives-t és gondoljatok rám!
Hogy kicsit aktivizáljam blogom olvasóit és hogy lassan visszatérjek blogom postkeringésébe, érdeklődve teszem fel a következő kérdést:
Ha egyetlen helyre utazhatnál el az Egyesült Államokban, hová mennél, és ha van oka, akkor miért?
?!?
