Mindeddig azt hittem, hogy nem szeretem a bort. És végülis igen, azt amit adtak eddig nekem, nem szerettem. De a tegnapi szegedi borfesztivál megváltoztatta a véleményem. A legviccesebb az egészben, hogy én, aki semmti sem értek a borokhoz, sőt nem is voltam velük barátságban, sikeresen választottam ki mind a két boromat (Tokaji félédes muskotály és Jánoshalmi aureus, töppedt szőlőből készült édes fehér bor) a többiek nagy megelégedésére – ők is vettek aztán maguknak.

Annyira jó volt a tegnap este, egy hosszú fárasztó nap után, kimozdulni az éjszakába, hagyni sodortatni magad a hömpölygő tömeggel, a Látó quartett jazzes dallamaira dűlöngélni, a régi, de újra megtalált barátokkal beszélgetni, sóhajtozni múltról és jövőről… rég éreztem ehhez foghatót.

Csajok, ez az este ismétlésért kiált!